David James
Ezek a vizsgálatok a következők voltak:
-
PRINCIPLE (magasabb kockázatú betegek az alapellátásban).
-
RECOVERY (kórházi vizsgálat)
-
REMAP-CAP (kritikusan beteg betegek vizsgálata).
A hidroxiklorokvin volt az egyik kipróbált gyógyszer. A RECOVERY és a REMAP-CAP vizsgálatban rendkívül magas és potenciálisan halálos dózist alkalmaztak: 800 mg 0 és 6 órán keresztül, majd 400 mg 12 órán keresztül, majd 12 óránként további kilenc napon keresztül. Egy beteg tehát a kezelés első 24 órájában 2400 mg-ot kapott.
David Jayne, a Cambridge-i Egyetem klinikai autoimmunitás professzora szerint:
"A hidroxiklorokin túladagolása kardiovaszkuláris, neurológiai és egyéb toxicitásokkal jár, amelyek 1500 mg feletti dózisoknál jelentkeznek, és a magasabb dózisok halálos kimenetelűek." A hidroxiklorokin túladagolása halálos kimenetelű.
A BMJ itt található cikkében Martin Landray, a Recovery Trial társvezetője kifejtette:
"A dózis Nick White, az Oxfordi Egyetem trópusi orvostudományi professzora és csapata modellezéséből származik, akiknek nagy tapasztalata van ezzel a gyógyszerrel kapcsolatban."
Sir Nicholas White részt vett a WHO március 13-án tartott "Informális konzultáción a klorokin lehetséges szerepéről a COVID 19 fertőzés klinikai kezelésében". A tanácskozáson 5, a Bill & Melinda Gates Alapítványhoz kötődő "szakértő" is jelen volt. A WHO SOLIDARITY Kísérlete ugyanazt a hidroxiklorokvin adagot használta, mint a RECOVERY és a REMAP-CAP kísérletek.
A kínai tudósok már 2020. március 9-én egy sokkal alacsonyabb és biztonságosabb adagot javasoltak:
"SARS-CoV-2 fertőzés esetén naponta kétszer 400 mg hidroxiklorokvin-szulfát szájon át adott 400 mg-os indító adag, majd 4 napon keresztül naponta kétszer 200 mg-os fenntartó adag ajánlott".
A RECOVERY vizsgálatba március 19-én vették fel az első beteget (lásd a 9. perctől):
A REMAP-CAP Trial egy globális vizsgálat volt, amelyben Angliában nagyon sok helyszín vett részt:
https://www.remapcap.org/participating-sites
A REMAP-CAP vizsgálatban részt vevő helyszínek legnagyobb csoportjai Londonban, West Midlandsben és Északnyugaton voltak. A Financial Times szerint 2020 tavaszán ezekben a régiókban nőtt a legnagyobb mértékben a többlethalálozás:
Létezik egy G6PD-hiány néven ismert genetikai rendellenesség. A G6PDd a világ azon részein elterjedt, ahol a malária endémiás, például a Szaharától délre fekvő Afrikában. A hidroxiklorokvin a G6PDd-ben szenvedők számára veszélyesebb gyógyszer.
Wolfgang Wodarg német orvos a British Medical Journalnak írt levelében magyarázatot adott arra, hogy a COVID-19 halálozási statisztikákban a betegek és az egészségügyi személyzet körében az etnikai kisebbségek felülreprezentáltak:
"Úgy gondolom, hogy a maláriás országokból származó felmenőkkel rendelkező betegek és az egészségügyi személyzet körében a Covid-19 áldozatainak nagyobb számának egyik lehetséges oka a klorokin (cq) és a hidroxiklorokin (hcq) széles körű alkalmazása lehet a G6PD-hiányos betegeknél terápiás és profilaktikus céllal." Az egyik lehetséges ok, amiért több a Covid-19 áldozata a maláriás országokból származó betegek és az egészségügyi személyzet körében.
"A feketék négyszer nagyobb valószínűséggel halnak meg Covid-19-ben, derül ki az ONS adataiból"
A Vinay Prasadnak adott interjúban a világ egyik legjobb epidemiológusa, John Ioannidis a következőket nyilatkozta az "első hullám" során elkövetett hibákról:
"... valószínűleg körülbelül 100 000 embert öltünk meg csak a hidroxiklorokin kezelésével globálisan."
(Lásd 1 óra 37 perctől)
Dr. Torsten Engelbrecht és Dr. Claus Köhnlein (a "Vírusmánia" című könyv társszerzői) úgy vélik, hogy ez a szám sokkal magasabb lehetett volna:
Az első hivatalos COVID-19 haláleset Peter Attwood volt 2020 januárjában. Január 7-én került kórházba erős köhögéssel. A vírus - amely állítólag fertőzőbb és halálosabb, mint az influenza - tehát már decemberben, ha nem korábban, akkor már az Egyesült Királyságban volt.
Januárban és februárban nem volt többlethalálozás az Egyesült Királyságban. A többlethalálozás csak március közepén-végén kezdődött, ami egybeesett a következőkkel:
1. A zárlat bevezetése
2. A betegek (akik még nem gyógyultak meg teljesen) kórházakból (ahol a legnagyobb a fertőzésveszély) ápolási otthonokba (ahol a legveszélyeztetettebbek vannak) történő elbocsátása.
3. A kísérletek, amelyekben rendkívül magas és potenciálisan halálos dózisú hidroxiklorokint adtak be.